Talán meglepően hangzik, de becsületességben a láb, illetve a lábfej a nyerő, és erre kézzel- - vagy hogy úgy mondjam, lábbal - fogható bizonyítékaink vannak!
Táncoló talpak
📷
A táncoló talpak olyan lábmozgást takarnak, melynek során lábunk tekereg és/vagy rugózik az örömtől. Valahányszor váratlanul táncra perdül valaki örömében, főleg, ha közvetlenül azelőtt valami jelentőségteljes dolgot látott vagy hallott, biztosak lehetünk benne, hogy az illető pozitív érzelmi töltést kapott.
(Figyeljük meg a legőszintébbeket, az egy év alatti gyerekeket, amikor boldogan toporognak a kiságy rácsába kapaszkodva, mikor közelítünk feléjük)
Ugyanígy, a beszélgetés közben megemelt lábfej is pozitív érzelmi állapotra utal.
Búcsút intő lábfejek
📷
Amikor az egyik lábunkat beszélgetés közben kifordítjuk, azt jelezzük, hogy távoznunk kell, méghozzá a lábunkkal kijelölt irányba.
Hasonlóan, ha a
, beszélgető partner a térdére csap, és előre, ültében a lábaira helyezi a testsúlyát, részéről befejezettnek tekinti a beszélgetést, indulni készül. 📷
A beszélgetésnek vége, mennék!
A komfortérzetre utaló lábmozdulatok vagy lábterpesz.
A láb legegyértelműbb és leglátványosabb viselkedésformái területi határokat jelölnek.
A területi szükségletek tanulmányozásán keresztül sikerült lejegyeznie a térhasználat egyéni paramétereit, vagyis proxémiáit (Hall, 1969). Hall azt találta, hogy minél fejlettebbek vagyunk társadalmi-gazdasági értelemben vagy egy adott hierarchián belül, annál nagyobb térre van szükségünk. Arra is rájött, hogy akik több helyet használnak mindennapi tevékenységeik során, általában sokkal magabiztosabban viselkednek, és valószínűleg magasabb a társadalmi státusuk is.
(Kinek nagyobb az irodája, a szobája – cselédszoba –, az autója?)
Keresztbe tenni a lábunkat Általában a kényelemérzet hatására szoktuk, ám ha valaki, akit nem szeretünk, hirtelen felbukkanna, azonnal letesszük mindkét lábunkat a földre.
Lábmozdulatok udvarlás közben 📷
Ezen a képen a férfi láthatóan úgy helyezte el a jobb lábát, hogy a térde akadályként tornyosuljon közé és a nő közé
📷
Ezen a képen viszont úgy helyezte el a férfi a lábát, hogy a térde ne legyen útban, elhárítandó közte és a nő között az összes lehetséges akadályt
Egy nő, mialatt udvarolnak neki, főleg ülő helyzetben hajlamos a cipőjével játszadozni, vagy kidugni a sarkát a cipőjéből, ha partnere jelenlétében kényelmesen érzi magát. Ezt a viselkedést persze azonnal felfüggeszti, ha hirtelen kínos helyzetbe hozzák.
Embert járásáról
Desmond Morris szerint a tudósok jelenleg 40 különböző stílusú járást ismernek (Morris, 1985, 229-230).
(Ismerős mesélte, hogy a katonaságban, ahol mindenki ugyanazt a ruhát viselte, megtanulták egymást a járásukról felismerni. A kutyáink száz méterről tudják, hogy én közelítek az utcán – kidugják a fejüket a kerítésen, úgy figyelnek –, valószínű, a járásomról ((A szagom remélem nem terjed eddig)).
Lépkedhetünk gyorsan és céltudatosan, vagy lassan és céltalanul. Kószálhatunk, ballaghatunk, őgyeleghetünk, cammoghatunk, csámpázhatunk, sántikálhatunk, csoszoghatunk, kószálhatunk, süröghetünk-foroghatunk, menetelhetünk, sétálgathatunk, járhatunk lábujjhegyen, peckesen, és így tovább, hogy csak egypár stílust említsünk az általunk ismeretes járások közül (Morris, 1985, 233-235).
Együttműködő kontra együttműködésre képtelen lábak
Figyeljük csak meg, hogy amikor megszólít minket egy idegen az utcán, csak a felsőtestünkkel fordulunk felé, miközben a lábunkkal továbbra is célirányba tartunk. Ezzel azt üzenjük az illető számára, hogy csak egy rövid ideig maradhatunk figyelmesek.
A súlyos stresszhelyzet kiváltja a megdermedéses lábreakciót.
A hirtelen összekulcsolt lábak kényelmetlenségről vagy fenyegetettségről árulkodnak. Ha valaki kényelemben érzi magát, nem fogja összeszorítani a bokáit
📷
A szék mögé hirtelen beakasztott lábak megdermedéses válaszreakciónak minősülnek, következésképpen kényelmetlenségről, szorongásról és aggodalomról árulkodnak
📷
És végül;
az árulkodó jeleket mindig csoportosan (halmozottan) érdemes megfigyelni, így könnyebben el tudjuk dönteni, hogy ugyanarra a viselkedésformára vezethetők-e vissza vagy sem, és együttesen jobban alátámaszthatják következtetéseinket. A lábkulcs példájánál maradva figyeljük meg, hogy a székláb mögé beakasztott lábfejek mellé párosul-e egy-egy combdörzsöléses kézmozdulat (mintha csak a megfigyelt személy a nadrágjába törülközne). A lábkulcs egy megdermedéses válaszreakció, a combdörzsölés pedig a lecsillapodás érdekében történik. A két dolog egyszerre még inkább alátámasztani látszik azt a feltevést, hogy emberünket lefüleltük
A vállalti megbeszélésen a beosztott toporgása, indulnék jelzései jelenthetik, hogy tettre kész, menne megvalósítani az elképzeléseinket, vagy hogy elég már a dumából, ideje kávézni indulni.
Comentarios