A történetem helyszíne legyen mondjuk...

Ismét moly. Kleinheincz Csilla válaszolt egy felvetésemre, és összefoglalta, hogyan is válasszunk helyszínt a regényünknek. Mármint, hogyan ne. :)

És tudom, hogy rengeteg ellenpélda akad, nagyon sikeresek is, de azért fontos, megfontolandó üzenet ez. Legalábbis annyiban, hogy ne sumákoljuk el az előzetes/ írás közbeni kutatást. (ugyanitt angol helyszín tanácsadás kapható!)

"Pl. nálunk (GABO), de a Cicerónál szintén. Igazság szerint szerkesztői szemszögből az angolszász helyszínnel és környezettel az a gond, hogy ha az író maga nem élt külföldön, akkor csak másodlagos képe van erről a közegről (olvasmányokból, filmekből, esetleg – jobbik esetben – külföldön élt barátai elbeszéléséből), ezenkívül igen ritkán szánja rá az időt, hogy utánanézzen hiteles részleteknek, hogy a háttérkutatással pótolja a hiányosságokat. A végeredmény ezért sokszor olyan, mint egy fénymásolt kép fénymásolata (ha pedig a szerző az ismereteit az angolszász környezetről esetleg más magyar szerzők angolszász környezetben játszódó regényeire alapozza, akkor a fénymásolat fénymásolat fénymásolatáról beszélünk), ennek megfelelő szemcsésséggel és képminőséggel. A díszlet lapos lesz, életlen, autentikus és meglepő részletek híján szürke, ez pedig a történet többi elemére is rányomja a bélyegét."