Hogyan érzékeltessük az idő múlását a regényünkben?

Kérdezte egyik piszkebogyó a csoportban. És van egy remek Writing Excuses podcast (9.6), amiben a következőket mondják (gyors és nem teljes összefoglalás!) Az emberek időérzékelése szubjektív vagyis például egy érzelmileg n. megterhelő helyzetben, vagy egy baleset idején az idő vagy 
- nagyon lelassul. Saját példámat mondom, amikor balesetet szenvedtem és négyszer megpördült (csak horizontálisan!) a kocsim, úgy éreztem egy-két perc is eltelt, és azt gondoltam mindenre emlékszem. Amúgy nem, de n. sok részlet megmaradt, amit írásban egy részletes leírással lehet érzékeltetni. Hogy mire gondol közben a karakter, mit lát. Apróságokat is érzékel, amiket normálisan nem, és végiggondolja, hogy igen, most már biztos nem ér oda arra a kurva* meetingre Kecskeméten. (*idézet a később lefolytatott telefonbeszélgetésekből) 
- vagy nagyon felgyorsul/eltűnik. Egyik pillanatban még itt vagy, a következő pillanatban már lihegve nézel szét, hogy hogy a fenébe kerültem ide, és mért van tizenhét hulla körülöttem? (ez már NEM saját élmény volt!) És ha próbálod visszaidézni, csak képek villannak fel. 
Ez a kettő, amúgy egy éremnek két oldala, az adrenalin az oka, és állítólag azzal van összefüggésben, hogy az érzékszerveid kiélesednek, a reakcióidőd felgyorsul, és van amit tudsz követni ebben a felkokozott készültségben is, de bizonyos események még mindig túl gyorsak, és követhetetlenek maradnak. 
 Hasonlóan történik jelentős érzelmi megterhelések nélkül is, egy sima unalmas óra, vagy a futógépen az utolsó perc: mind-mind egy örökkévalóság - látod, ahogy lassan kattan a másodpercmutató a fizikatanár feje fölötti faliórán. A jó dolgoknak meg mindig túl hamar vége lesz. (pl. amikor elkap a flow) 

Persze a fentiek mindenkinél hasonlóan történnek, úgyhogy a felvillanó képek, vagy a lelassult idő igényel némi kreatív ábrázolást, hogy ne legyen totál klisé.


 Hosszabb idővallumoknál: 
Harry Potter minden kötete egy egy iskolaévet ölel fel, és JKR elég jól érzékelteti az idő múlását. Kijelzőtáblázza: az új fejezetben már karácsonyi hangulatban üldögélnek a vajsörük fölött. Néhány példa: 
– Tegnap óta megcsinált… 
– Az elmúlt három hónapban…
 Vagy lehet mutatni is: 
– Az őszi levelek beborították 
– A nyár meleg ragyogása
 – Már október óta mennek a karácsonyi dalok… 
Lehet mással is: mindenki tudja, hogy egy terhesség meddig tart, egy meszülető bébi, egy járni tanuló gyermek jó jelzése lehet az eltelt időnek. 
 Más:
 – pl. a filmeken szívesen mutatnak felvillanó képeket a folyamatról, ahogy a karakter megtanul egy időigényes dolgot: Karate Kid autói, Kill Billben a Menyasszony kiképzése. Ezt írásban lehet befolyásolni: ha hosszabban írsz róla, tovább tart, de ide tartozik a tördelés is, bekezdésekre, jelenetekre, fejezetekre. 
példa: Sensei, hogy csinálom? Sensei válasza: – Rettenetesen. - fejezet vége, mert tudjuk, hogy most megcsinálja még vagy kétszázszor. 
Vagy egy thrillernél: ha minden fejezet egy erős függővéggel zárul, akkor az meggyorsítja a szubjektív időérzékelést, keresztül száguldunk a történeten. 

De mindenképpen tartsuk észben, amivel sok időt töltünk a történetünkben, azzal az olvasó is sokat fog, és így növeljük annak a történésnek a fontosságát. 
 Hát ezt mondták a Writer Excuses írói: Mary Robinette Kowal, Mette Ivie Harrison, Brandon Sanderson és Howard Tayler