Meghallgattam pár előadást a múlt heti writers craft summiten, és volt néhány érdekes felvetés, amin sűrűn vonogattam a szemöldökömet. 😀
Az egyik például az, hogy a romantikus regény/szál akkor lesz ütős, ha az elején az olvasó el sem tudja képzelni, hogy a hős és a hősnő összejöjjenek, annyira távol állnak egymástól, vagy akkora köztük a konfliktus. Aztán a regény során fokozatosan be kell mutatni, hogy nem is annyira különböző a személyiségük (tényleg illenek egymáshoz, nem mágikus punci/farok effektus figyel be), és feloldani a konfliktust.
Amúgy nem azt mondom, hogy ez így nem jó, csak szerintem nem ez az egyedüli jó. Legalábbis olvastam olyan könyveket, amikben nem ez a séma szerepelt, mégis szerettem őket. Azért vonogattam a szemöldökömet. 😀 Ti mit gondoltok? (A fenti sémát a zsánerirodalomra mondták az előadáson, nem a szépirodalomra.)
