Felső végtagjaink nonverbális jelei
A testbeszéd megfigyelésekor a karoknak általában nem szentelünk kellő figyelmet. Az arcnak és a kéznek viszont annál nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, amikor megpróbáljuk megérteni a nonverbális kommunikációt. Pedig a karok a jó közérzet, a feszélyezettség, a magabiztosság és más egyéb érzelmi megnyilvánulások vizsgálatakor remek közvetítőeszközöknek bizonyulnak.
Karmozdulatok a gravitáció ellensúlyozására
Amikor boldogok és elégedettek vagyunk, a karunkat szabadon, sőt örömmel mozgatjuk.
A kar mozgás korlátozása, vagy ha úgy tetszik, a felső végtagok megdermedése, főleg, ha gyermekeknél jelentkezik, néha felettébb sötét kiváltó okokra enged következtetni. A bántalmazott gyermekek ismertetőjegyeinek tanulmányozásakor az volt a személyes tapasztalatom, hogy az áldozatul esett kiskorúak hajlamosak saját karmozdulataikat korlátozni a bántalmazó szülő vagy a rájuk vadászó felnőtt jelenlétében
Amint azt korábban már említettük, az ember elsősorban a karját használja védekezéskor, ez egy előre kiszámítható limbikus reakció. Mivel a gyermekek szinte kizárólag csakis a felső végtagjaikkal védekeznek (míg ugyanebben a helyzetben a felnőttek sokszor egy kezük útjába eső tárgyat használnak), a lendülő kar lesz az első, amit egy bántalmazásra hajlamos szülő megragad. Azok az apák vagy anyák, akik a gyermeküket a karjánál fogva brutálisan megmarkolják, nyomot hagynak a felkarok ventrális (vagyis belső) részén. Amennyiben ugyanebben a pózban a karjánál fogva rángatják a gyereküket, a szorításuk nyoma (a nagyobb erőkifejtés miatt) elszíneződik, és a felnőtt kezéhez vagy ujjaihoz hasonló ellipszisformát alkot.
A bolti lopás jelrendszere Az egyik legelső tapasztalatomat a korlátozott karmozgással kapcsolatban több mint harmincöt évvel ezelőtt szereztem, egy könyvesboltban, ahol biztonsági őrként alkalmaztak. A vásárlótér felett, egy magas kiszögellésen ácsorogva hamarosan rájöttem, hogy mennyire könnyű kiszúrni a lopkodós embereket. Miután megértettem azt a testbeszédet, amely az áruházi tolvajokra jellemző, mindennap lefüleltem közülük jó párat, bár sokszor szinte még be sem léptek a boltba. Ezek az alakok ugyanis főleg csak nézelődtek. Másrészt sokkal kevesebb karmozdulatot használtak, mint a többi vásárló általában véve. Olyanok voltak, mintha össze akarnának zsugorodni, miközben a polcok között járkáltak. Mindenesetre a karmozgás hiánya volt náluk a legfeltűnőbb, ezáltal lógtak ki a sorból és tették számomra lehetővé, hogy könnyebben nyomon tudjam követni őket, miközben bűnös gondolatokat forgatnak a fejükben.
Az elszigetelődés felső végtagokból kiinduló, nonverbális jelei
Egyes karmozdulatainkkal a következő üzenetet közvetítjük: „Ne gyere közelebb!” vagy „Ne érj hozzám!” Példának okáért figyeljük meg az egyetemi tanárokat, az orvosokat és az ügyvédeket, vagy ha már itt tartunk, nézzük meg az angol királynőt és a férjét, Fülöp herceget. Amikor valaki hátrakulcsolt kézzel jár-kel, először is azt kívánja tudatni a külvilággal, hogy magasabb társadalmi osztályhoz tartozik. Másrészt viszont azt sugallja, hogy ne közelítsünk, nem szabad hozzáérnünk. Erről a testtartásról sokan tévesen azt feltételezik, hogy a gondolkodó emberekre jellemző, de - hacsak nem olyasvalakiről van szó, aki például egy múzeumi festmény tanulmányozása közben mélyen a gondolataiba merül -, ez nem igaz. A hátratett kezek egyértelműen azt jelzik, hogy „ne közelíts!”, „veled nem akarok kontaktusba lépni”
A felső végtagok területi dominanciával kapcsolatos nonverbális üzenetei
Edward Hall szerint a területi dominancia nem más, mint minden hatalom kulcsa (Hall, 1969; Knapp & Hall, 2002, 158-164). A területi követeléseknek felettébb komoly következményei lehetnek, mind rövid, mind hosszú távon, és a legtöbbször kisebb-nagyobb összetűzésekkel járnak. A területi összetűzések megnyilvánulási formái szinte mindenütt felfedezhetők, van, aki csak egy ülőhelyért harcol a metrón csúcsidőben, de van olyan is, aki háborút vív a Falkland-szigetek birtoklásáért Argentína vagy Anglia oldalán (Knapp & Hall, 2002, 157-159).
Csípőre tett kezek
A nők esetében a csípőre tett kéz speciális pozitúra. A vezető beosztású nőknek mindig azt tanítom, hogy a csípőre tett kéz, ami ebben az esetben határozott nonverbális üzenetet hordoz, nagyban segít nekik, ha az ellentétes nemmel kell konfrontálódniuk a tárgyalóteremben. Ugyanez bárki számára hatásos eszköz lehet, főleg, ha nőnemű az illető, mivel azt hivatott demonstrálni, hogy akkor sem tágítunk, továbbra is magabiztosak vagyunk, és nem hagyjuk, hogy kikezdjenek minket. Számos fiatal nő helyezkedik el úgy egy-egy munkahelyen, hogy kénytelen elviselni férfi kollégái nonverbális terrorizálását.
A csuklyaeffektus
A csípőre tett kéztartás mellett a területi dominanciának egy másik megnyilvánulási formája lehet az a mozdulat, amelynek során adott személy, főleg, ha üzleti tárgyaláson vagy más ücsőrgéssel járó társas rendezvényen vesz részt, hátradől és összekulcsolja a kezét a tarkóján.
A szélesre tárt karok a limbikus rendszer válaszreakcióját közvetítik, ha valaki érvényre akarja juttatni fölényét, vagy alá kívánja támasztani álláspontját. Általános szabály, hogy aki gyenge, az behúzza a felső végtagjait, aki pedig erős, hatalmas vagy erőszakos, szélesre tárja, és nagyobb teret kíván kivívni magának
A karok a szeretet közvetítőcsatornái.
Minden gyereknek szüksége van szerető ölelésekre ahhoz, hogy biztonságban és törődésben nőhessen fel, de sokszor egy felnőttnek is jólesik, ha átölelik.
Manapság, amikor olyan jogállamban élünk, ahol egy ártatlan ölelés szexuális zaklatásnak minősíthető, az ember jobban teszi, ha kétszer is meggondolja, kit akar átölelni. Egy idegen ember közelében úgy is sugározhatunk melegséget, hogy karunkat ellazítjuk, és ha lehet, feltárjuk frontális testrészeinket, illetve jól látható módon felfelé fordítjuk a tenyerünket.
Comments